Akárhogy is nézzük, az olvasás szubjektív, magányos tevékenység. Amit olvasunk, az a miénk, a saját emlékünk, a saját tapasztalatunk, a saját világunk. Amit olvasunk, azt a saját magunk képére formálva teremtjük meg a saját képzeletünkben, a saját zárt elménkben. S nem is kérdés, hogy ez más nekem, mint Neked vagy bárki másnak.
De mennyire más? Mit gondol más másként, mint én? Ha én így látom, vajon más hogyan? Ha nekem ez a legkedvesebb, vajon másnak miért más az?
Ezekre a kérdésekre alapozva született meg a Together Thor'sday rovat ötlete, amelynek keretein belül, megosztjuk egymással az aktuális, friss olvasási élményeinket, és összevetjük, hogy kinek mi a könyvben a kedvenc jelenete/idézete/szereplője, mi rázta meg leginkább, mit szeret benne a legkevésbé stb.
Together - vagyis együtt: Greylupus-szal és MFKatával, akiknek a véleményét saját oldalaikon olvashatjátok el!
A mai közös olvasmányunk Diana Gabaldon Outlander - Az idegen c. kötete, mely - bízván állíthatom - mindhármunk számára az egyik legemlékezetesebb és legtöbb érzelmet kiváltó története.
Jamie és Claire találkozása, élete és kora felkavaró, szemléletes és hiteles utazás a múlt és a bonyolult emberi érzelmek világába, s annyi feledhetetlen és csodaszép - vagy éppen humorral és élcelődéssel teli - mondatot, bekezdést nyújt számunkra, hogy oldalakon keresztül sorolhatnánk a jobbnál jobb idézeteket. Ám ettől azért megkímélünk Titeket és mindhárman csupán egy-egy emlékezetes piciny részletet hozunk Nektek a könyvből, mely valamiért rendkívüli jelentőséggel bír számunkra, megnevettet vagy meghat, elvarázsol vagy mulattat.
Én egy ilyen, vicces, megdöbbentő és megmosolyogtató jelenetet idézek a könyvből, melyben Claire érveket próbál keresni arra, hogy miért ne menjen hozzá Jamie-hez, a nagydarab, erőteljes ír fiúhoz, ám a válaszra, amit kap, egyáltalán nem számított, és el kell mondanom - én sem. A hozzá fűzött komment cinizmusa pedig - fergeteges:
Én egy ilyen, vicces, megdöbbentő és megmosolyogtató jelenetet idézek a könyvből, melyben Claire érveket próbál keresni arra, hogy miért ne menjen hozzá Jamie-hez, a nagydarab, erőteljes ír fiúhoz, ám a válaszra, amit kap, egyáltalán nem számított, és el kell mondanom - én sem. A hozzá fűzött komment cinizmusa pedig - fergeteges:
"Még egy dologgal megpróbálkoztam.
– És nem zavar, hogy nem vagyok szűz? – Jamie egy pillanatig habozott, mielőtt válaszolt volna.
– Nos, nem – mondta lassan –, amennyiben téged sem zavar, hogy én viszont az vagyok. – Levigyorgott az elképedt arckifejezésemre, majd hátrálni kezdett az ajtó felé.
– Gondolom, jó, ha legalább egyikünk tudja, mit kell csinálni – tette hozzá. Az ajtó halkan becsukódott mögötte, láthatóan véget ért az udvarlási szakasz."
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése